Közmondások

Latin kifejezések, közmondások, szállóigék

  1. Ardere et lucere! Lángolj és világíts! → Clairvaux-i Szent Bernát ciszterci szerzetes és apát mondása. Eredeti és teljes szövege: Tantum lucere vanum; tantum ardere parum; ardere et lucere perfectum. (Csak lángolni kevés, csak világítani hiú dolog, lángolni és világítani, ez a tökéletesség!)


  1. Ora et labora! Imádkozzál és dolgozzál! A Nursiai Szent Benedek (Kr.u. 480-543/547) által alapított bencés rend jelmondata. A bencések óriási hatást fejtettek ki Európa tudomány- és kultúrtörténetében, valamint a katolikus szerzetesség kialakulásában, különösen a kora középkor folyamán. (A ciszterci rend is Szent Benedek rendjének egyik ága, mely célul tűzte ki, hogy Szent Benedek rendjét az eredeti fegyelemre és szellemre visszavezesse.)


  1. Ecce homo! Íme az ember! János evangéliuma (19,5) szerint Pilátus mutatott rá ezekkel a szavakkal a tövissel koronázott, bíborszínű köpenybe öltöztetett Jézusra. A képzőművészetben azokat az alkotásokat hívják így, amelyek a töviskoszorús Jézust ábrázolják. Nálunk ezek közül legismertebb Munkácsy Mihály festménye. Tágabb értelemben megtépázott, szánalmas helyzetben levő emberre vonatkoztatva használják a kifejezést.


  1. Cogito, ergo sum. Gondolkodom, tehát vagyok. → René Descartes francia filozófustól, matematikustól származó latin kifejezés. Ezt a tételt tette meg filozófiája alapelvének. Descartes a módszeres kétely által jut el a „cogito ergo sum” tételéig: felteszi, hogy az érzékszervei becsapják, körülötte minden csak illúzió, nincs semmiféle bizonyosság. Ebben az esetben egy dologban még mindig biztos lehet: hogy ő, aki mindezt gondolta, létezik.


  1. Cave canem! Óvakodj a kutyától! A portákra vagy kőfalakra írt feliratot a ma is használatos „Harapós kutya” vagy „Vigyázz, a kutya harap” vagy „Figyelem! Kutyával őrzött terület!” értelemben is használták. Irodalmi példa rá Petronius Arbiter (Kr.u. 1. sz.) által írt „Satyricon” c. mű, de több ilyen felirat került elő régészeti feltárásokon is.


  1. Carpe diem! Ragadd meg a napot! (Használd ki a napot! Élvezd a napot! Élj a mának!) Horatius (Kr.e. 65-8) római költő talán legtöbbször és olykor helytelenül idézett szállóigéje. A”carpere” ige eredeti jelentése: egy kis részt valamiből birtokba venni, valamit kis részenként csökkenteni. Ennek értelmében tehát a szállóige nem kétségbeesett kapkodásra és az élet habzsolására buzdít, hanem annak értelmes és intenzív megélésére (az idő rövidségének tudatában). Minden nap ajándék, örömmel kell fogadnunk, okosan kell élnünk vele. A magyar irodalomban nagyon szépen fogalmazza meg ezt a gondolatot Berzsenyi Dániel: Minden órádnak leszakaszd virágát! (Berzsenyi: Barátomhoz)


  1. Hic Rhodus, hic salta! Itt van Rodosz, itt ugorj! (Bizonyítsd tettel, amit mondasz! Most mutasd meg, mit tudsz!) A szállóige Aiszóposz (Aesopus), Kr. e. 600 körül élt görög meseköltőtől származik. A mese szerint egy polgártársai által sokat csúfolt és gyengének tartott öttusázó egyszer azzal hencegett, hogy sok sikert aratott más városokban is, Rhodoszban pedig akkorát ugrott, hogy azt még az olümpiai győztesek közül sem érte utol senki. Hozzátette, hogy erről tanúskodhatnak majd az ottani szemtanúk, ha valaha erre utaznak. Egy jelenlévő azonban mosolyogva szólt rá: „Barátom, ha ez igaz, nincs szükséged tanúkra; itt van Rhodosz, itt ugorj.”A mese bizonyítja, hogy olyan dolgokban, amelyeknél kéznél van a tettleges bizonyítás, minden beszéd felesleges.


  1. Alea iacta est! A kocka el van vetve! A szállóigét az ókori források szerint eredetileg Julius Caesar mondta Kr. e. 49. január 10-én, amikor seregével átlépte a Rubicon folyót.

Az akkori érvényes római törvény szerint hadvezér csak serege nélkül léphette át a folyót, amely akkor Itália határának számított. Az átkeléssel a polgárháború elkerülhetetlenné vált, a folyó átlépésekor Caesar elindult az egyeduralom – vagy a bukás – felé vezető úton.

A szállóigét ennek mintájára olyan helyzetekben használják, amikor valaki visszafordíthatatlan döntést hozott, esetleg a döntését nagyszabásúnak kívánja láttatni, és/vagy konfliktust vállal fel vele. (Most már késő meghátrálni; Ha már belevágtunk, fejezzük be, akármi is lesz.) Az alea (kocka) szó a rómaiak népszerű dobókockajátékára utal, amely kipróbálta a szerencsét, és amelyben a szerencsét már nem lehetett visszafordítani, ha a kockát eldobtad, azzal "sorsot vetettél". A szállóige Suetonius De vita Caesarum (A császárok élete) c. művében található meg, bár fordított szórenddel: “Iacta alea est.”


  1. Quo vadis? Quo vadis, Domine? Hová mész? Hová mész, Uram? A Quo vadis Henryk Sienkiewicz lengyel Nobel-díjas író regénye, amely az ókori Rómában, a Nero-féle keresztényüldözések idején játszódik. Napjainkban film is készült róla. Eredetileg azonban a Quo vadis, Domine? a Péter apostol cselekedetei című apokrif iratban fennmaradt hagyományra vezethető vissza, mely szerint Péter apostol, menekülni akarván a rá váró vértanúság elől, kifelé indult Rómából, amikor találkozott Jézussal, és megkérdezte tőle: Domine, quo vadis? azaz Hová mész, Uram? Jézus azt válaszolta, hogy megy Rómába, vállalja a megfeszíttetést Péter helyett. Ekkor Péter visszatért a városba, ahol a kereszthalál várt rá. A találkozás helyén, a Via Appián egy kis templom, a Santa Maria in Palmis-templom őrzi a hagyományt. A mondás megjelenik János evangéliumában is (Jn 13,36), ahol Péter kérdezi Jézustól: „Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.”


  1. Tolle, lege! Vedd és olvasd! → Szent Ágoston (354-430) püspök, egyházatya, filozófus megtérésének alapigéje. Isteni sugallatra felüti a Bibliát, és az ott olvasott sorok indítják a megtérésre. Így ír erről a Confessiones (Vallomások) c. művében: „Egyszer csak fiú- vagy leányhangot hallok a szomszéd házból. Énekelt, s ezt ismételgette: Tolle, lege! Tolle, lege! Vedd és olvasd! Vedd és olvasd! … Visszanyomtam könnyeim áradatát, s felugrottam, mert semmi mást, égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást, s olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet.” Felkapva a könyvet Szent Pál rómaiakhoz írt levelét olvasta: „Mint nappal, járjunk tisztességesen, nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban! (Róm 13, 13-14.)